"A Barca lapályán keletkezett,
Brassó csak a XIII. században lép történelmi előtérbe; II. Endre
1211. az ország határainak védelmére a német lovagrendet hivta be s
neki adományozta Brassó környékét; a lovagrenddel együtt számos német
telepítvényes is bejött. A lovagrend azonban oly függetlenségre törekedett
s láthatólag önálló országot akart itt alapítani, hogy II. Endre 1224-ben
ismét kiüzte országából, a vele jött telepítvényesek azonban megmaradtak
s Endre atyailag gondoskodott róluk; megerősítette jogszokásaikat
s mint szabad polgároknak földbirtokot ajándékozott nekik s az erdélyi
vajda megkerülésével egyenesen királyi biráskodás alá helyezte őket.
Brassó lakói szabadalmaikat kellőleg kihasználták; csakhamar főhelye
lett a Barcaságnak s virágzásnak indult. A tatárjárás idején a lakosok
a Barca lapályáról a Cenken épített Brassovia vár falai alá, a völgybe
huzódtak, de utóbb jogaikból sokat veszítettek. Nagy Lajos Brassónak
is visszaadta jogait s a későbbi céh- és ipari élet alapját vetette
meg; élénk kereskedés fejlődött ki Németországgal s a Kelettel s
a vagyonosodott polgárok városuk megerősítéséhez fogtak. Brassó oly
gazdag város hírében állott, hogy az erdélyi vajdák tőle a törcsvári
uradalom terhére 50000 frtig terjedő kölcsönt vettek fel, végül pedig
az egész uradalom a város tulajdonába jutott. A reformáció Honterus
János működése folytán gyorsan terjedt Brassóban, ő alapította itt
az első nyomdát és a ma is fennálló Honterus-gimnáziumot. Erdély
különválása után Brassót sok viszontagság érte; a háborus idők megrontották
a közbiztonságot és aláásták a kereskedelmet. Hogy érdekeit megóvja,
előbb a császárral, majd a szultánnal szövetkezett; 1611. és 1612.
Báthory Gábor ostromolta és Földvárnál legyőzte a város harcosait.
Miután Erdély a Habsburgok kezébe jutott, Caraffa tábornok Brassó várát
hatalmába akarta keríteni, és a brassóiak ellenállása következtében
az egész várost felgyujtatta (1689); utóbb a város a kurucoktól szenvedett
sokat. 1718-19 és 1755-56. a pestis dühöngött benne. A 1848-iki szabadságharc
alatt Bem elfoglalta a várost de seregének szigoru fegyelmezettsége
megóvta a szász lakosságot magyarellenes magatartásának megtorlásától.
A reakció korszakában Brassó és a Barcaság régi jogait elveszítette,
de 1861. ujra visszanyerte azokat. Az alkotmány helyreállitásával
Brassó is ujból fellendült s ma az ország legiparosabb és legvagyonosabb
városai közé tartozik."
"Ipara és kereskedelme élénk
és forgalma különösen az oláh vámháboru előtt nagy jelentőségü volt
Románia felé. Azóta sok tekintetben csökkent ugyan, de Brassó ma is
Magyarország legiparosabb városai közé tartozik. Főbb iparágai a posztóipar,
kötött áruk készítése gyapjuból, gyapjuszövés és mosás, pokróckészítés,
bőripar, kötél- és faipar (csutorák), kőolajfinomítás, papiripar, szeszipar,
szalámigyártás, malomipar, bodnáripar. Nevezetesebb ipartelepei a Brassói
Portland-cementgyár, I. erdélyi cukorkagyár, a magyar cukoripar-részvénytársaság
cukorgyára, Schiel testvérek gépgyára, Gmeiner és Scherg bőrgyára,
gőztéglagyár, több gyujtószálka gyár, melyek fagyapjut is készítenek,
a Scherg Vilmos féle hires posztógyár (130 munkás), Láng-féle posztógyár
(80 munkás), a Leonhardt-féle posztógyár, kötőgyár, ásványolajfinomító
és paraffingyár (100 munkás), légszeszgyár. A kereskedelem főcikkei
honi termények, hazai és külföldi gyártmányok, csángó-szövetek, barom,
gabona, fanemüek; vásárai igen élénkek. Pénzintézetei a Brassói
ált. takarékpénztár, Első erdélyi bank, Albina, Brassói előlegező
egylet, osztrák magy. bank fiókja és a Meseriasul roman; ezek összes
évi forgalma 50 millió frtra rug; jelentékeny vállalat még a Brassói
általános nyugdijintézet. Forgalma igen élénk; a m. kir. államvasutakon
kivül a zernesti és háromszéki (kézdi-vásárhelyi) vonal és a hosszufalui
helyi érdekü vasut érinti; magában a városban pedig gőztramway közlekedik.
Van posta- és táviróhivatala, postatakarékpénztára, telefon-hálózata.
Idegenforgalmának (1891. 10052 személy) emelésére városi bizottság
alakult, Brassó lakóinak száma mindezek mellett csak lassan emelkedik;
1870-ben 27766, 1881-ben 29584, 1891-ben 30739 lakosa volt, köztük
10441 magyar, 9578 német, 9758 oláh és 207 tót; vallás szerint 8357
róm. kat., 378 gör. kat., 9733 gör. kel., 8399 ág. evang., 2674 helv.,
412 unit. és 769 izrael. A polgári lakosságon kivül 1641 közös hadseregbeli
katona, 146 honvéd és 23 csendőr él a városban. A házak száma 3753.
Brassó határa 19,721 ha., miből 8549 ha. erdő. Hozzátartozik Deresztye
több nagyobb gyárteleppel, Alsó- és Felső-Tömös (l. o.), a Méheskertek
és Predeál telep. "
Forrás: Pallas Nagylexikon (1891)
online
